Ma van a szalagavató.A ruháink kettő napja megérkeztek.Gyönyörűek.Ez a nap már csak attól lehetne jobb, ha a srácok végre megjönnének.De ez még sokára lesz.
Fél kilencre kellett bemennünk.Még volt pár (sok) próbánk.Dögunalom.Amikor eszembe jutott a kis álmom rögtön könnybe lábadt a szemem.
-De most már, ha lehet ne sírj, mert nem azért festettelek ki!-mondta ChuMii.
-Kellett neked szóba hozni!-töröltem meg a szemem.
-De ne csi....náld!-mondta.-Most kezdjem elölről?-hisztizett.
-Bocs!De nem muszáj.-vontam meg a vállam.
-De akkor is!-tette csípőre a kezét.-Akkor is megcsinálom!-esett neki az arcomnak.-Kész!-lépett egyet hátrébb.-Szerencse, hogy már az enyém hamarabb kész lett, mert te, csak háromszor sírtad el.-mosolygott.-Már csak egy mosolygós fejet kéne neked varázsolni.
-Hahaha.Megyek öltözni.Amúgy kösz!-álltam fel.
Elmentem az öltözőbe felvenni a ruhám.Egy lány pont ott volt.
-Neked kid jön?-kérdezte.
-Úgy néz ki senkim.-mondtam letörve.
-Még a barátod se?
-Bocs, de most inkább nem akarnék sírni.
-Miért?
-Hagyjuk!-mondtam.
Az ofő lépett be, majd fenyegetni kezdett:-Remélem Sora, nem akarod elrontani a napot azzal, hogy a táncot elszúrod.Különben megbuktatlak!
-Nem fogom.-néztem rá gúnyosan.
-Ajánlom!-mondta.
A ruhám tényleg szép volt.Bevonultunk a keringőhöz.A zene elindult.
Felnéztem a lelátóra.A BB-s fiúk ott voltak, de csak négyen.Nem volt szabad sírnom.Hol van T.O.P.?
A keringőnek vége.15 perc és jön az osztálytánc.Míg a többiek öltöztek, egy rögtönzött koncertet kellett csinálnunk, mivel a közönség unatkozott.Most én rappeltem.Mint máskor, most is elénekeltük a FB-t.Thap részénél elcsuklott a hangom.Lerohantam.Értetlenül néztek rám.
Az osztálytáncot végigugráltam.Mikor vége lett, a fiúk lejöttek hozzánk.
-T.O.P.?-kérdeztem ijedten Bebétől.
-A kórházban.-mondta.
-Mi?Mit keres ott?Ugye nincs semmi baja?Ugye?!Kérlek mondjátok azt, hogy nem beteg!-fakadtam ki.
-Nincs semmi baja.Hamarosan itt lesz.Menj, öltözz át, és már itt is lesz!Nyugi!-nyugtatott G-Dragon.
-Biztos?-néztem rájuk.
-Egészen.-mondták, majd elmentem.
YoungBae Pov
-Mi van vele?Teljesen ki van készülve.-néztem kérdőn a barátnőmre.
-Aznap, mikor elmentetek megálmodta, hogy balesetetek lesz, és SeungHyun meghal.Ilyen volt egészen azóta.-magyarázta.
-Tényleg?Ez durva.-szörnyülködtem.-Jössz táncolni?-nyújtottam a kezem a lány felé.
-Aha.-bólintott.
Sora Pov
"Mi baja lehet?Tudtam, hogy valami lesz!Éreztem."
Amikor belépett az ajtón majdnem kiugrott a szívem.A keze be volt kötözve.Riadtan szaladtam oda.
-Mi a baj?-kérdeztem.
-Semmi.Tegnap voltunk a nagybátyámnál, és leestem a lóról.-magyarázta.
-Hála a jó istennek!-emeltem égnek a szemem.
-Mi van?-ráncolta a szemöldökét.
-Jaj!Aznap, amikor elmentetek, megálmodtam azt, hogy balesetetek lesz, és meghalsz.-mondtam.
-Jaj kicsim!-ölelt át.-Gyere, sétáljunk egyet!-indult el kifelé az ajtón.
Hideg volt, de nem érdekelt.Vele lehettem, és ez a lényeg.Az iskola udvarán sétáltunk.A fiú hirtelen megállt, és beszélni kezdett.
-Sora, melletted megtanultam bízni, igazán érezni, megbecsülni az életet, de mindez szép, és jó.A legfontosabb az, hogy melletted megtanultam szeretni.Most vagyok életemben először igazán komoly.Ezt a komolyságot egyetlen kérdésre tartogattam.Egyre.Leszel a feleségem?-nézett rám KOMOLYAN.
-Hát, ha ezt mindet komolyan gondolod.Több vagy számomra, mint egy barát, sőt még attól is több, igen, leszek a feleséged!-csókoltam meg.
Ekkor néma csendben, semmi előjelzés nélkül esni kezdett a hó.Leesett az első hó.
Mindenki az udvarra szaladt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése